Te vagy a Nap. A Nap nem mozog, csak így csinál.

Te vagy a Föld. A Föld először ide áll és aztán

forogni kezd a Nap körül. És most olyan magyarázatot

kapunk amiből mi egyszerű emberek is megérthetünk

valamit a halhatatlanságból. Azt kérem csak, hogy

velem együtt lépjenek ki egy határtalan térbe

ahol az állandóság a nyugalom és a béke a

végtelen üresség az úr. És képzeljék csak el, hogy

itt ebben a végtelen zengő csendben mindenfelé

áthatolhatatlan sötétség van. Itt egyelőre

még csak az általános mozgást észleljük és eleinte

észre sem vesszük milyen rendkívüli események szemtanúi

vagyunk. A Nap ragyogó fénye mindig meleget és világosságot

áraszt a Földnek arra a felére amelyik éppen a Nap

felé fordul és mi itt állunk a tündöklésben.

Ez a Hold. A Hold forgó mozgást végez a Föld körül.

Mi történik? Azt látjuk hirtelen, hogy a Hold

korongja, hogy a Hold korongja a Nap lángoló gömbjét

behorpasztja és a horpadás, a sötét árnyék egyre nő és nő

és ahogy egyre jobban eltakarja a Napból lassan már csak egy

keskeny sarló marad, egy vakító sarló. És a következő

percben, a következő percben mondjuk, hogy déli egy órakor

egyszeriben drámai fordulat áll be. E pillanatban a levegő

váratlanul lehül. Érzik már? Az ég beborul, egészen besötétedik.

Felvonyítanak a kutyák, meglapul a nyúl, fut a sz*rvas csorda,

fut, riadtan menekül. És ebbe a félelmetes és felfoghatatlan

alkonyatban még a madarak is, a madarak is megzavarodnak

és a fészkükre szállnak riadtan. És akkor néma csend.

Minden élőlény elnémul. Vajon megindulnak a hegyek?

Ránkdől a mennyboltozat? Beomlik a föld? Nem tudjuk mi lesz.

Nem tudjuk mi lesz, mert beállt a teljes Napfogyatkozás.

De, de nincs ok a félelemre, még nincs vége, mert a Nap

izzó gömbjének túloldalán lassan kiúszik a Hold és a Nap

most újból felragyog és a Földre lassan visszatér a fény és

áradni kezd újból a meleg. És mindenkit megindultság fog el,

hogy felszabadul a Sötétség súlya alól.